Kik vagyunk… - RSZK

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:


Újabb három epizód készült el a szakkollégium „Kik vagyunk… és miért?” című dokumentumfilm sorozatából
Az NTP-RHTP-M-15-0003 – Életutak feltárása és a mentorálás fejlesztése a Lippai Balázs Roma Szakkollégiumban pályázat keretében megvalósult a „Kik vagyunk… és miért?”,  jó példák és esetek a kortárs roma kisebbségi közösségek és hátrányos helyzetű társadalmi csoportok integrációjára dokumentumfilm-sorozat három újabb epizódjának az elkészítése.
A megvalósult dokumentumfilmek, amint a sorozat céljai, összetettek. A filmek egyrészt jó eszközök arra, hogy a Debreceni Egyetem Gyermeknevelési és Felnőttképzési Kar roma szakkollégiumának keretei között folyó integrációs munkába betekintést nyújtsanak. A szakkollégiumi hallgatók lokális közösségeinek bemutatása, illetve a halmozott szociokulturális hátrányok ellenére kibontakozó egyéni karrier-utak megörökítése és a szélesebb közvélemény szempontjából érdekes példaképszerűségük értelmezése a roma kisebbségi közösség integrációját pozitív összefüggésben tematizáló szakmai anyag.
A dokumentumfilmek célja továbbá, hogy világossá tegyék az integráció szociokulturális feltételrendszerének heterogén szerkezeti jellemzőit. A Kar tevékenységterületéhez kapcsolható lokális életvilágok és ezek alapvetően eltérő tulajdonságai, az integráció szempontjából meghatározó specifikus émikus adottságai kizárják azt, hogy az integráció és a társadalmi felzárkózás generális megoldásait keressük, esetleg efféle átfogó megközelítési kísérleteket eredményesen alkalmazzunk. A filmsorozatban bemutatott történetek és helyszínek a témavilág szituatív értelmezhetősége melletti érvelést tükrözik.
Harmadszor, de nem utolsósorban az elkészült filmek pedagógiai-oktatási célokat szolgálnak. Ezek szerint, mind tartalmukat tekintve, mind formai-szerkezeti felépítésük vonatkozásában alkalmasak, hogy a felsőoktatásban, de a középiskola felsőbb évfolyamain a roma kisebbségi közösségek beilleszkedésének bonyolult szociokulturális összefüggéseit szemléltessék. Az egyes részek tematikus iskolai órák vagy egyetemi szemináriumok anyagát képezhetik, amennyiben megtekintésüket követően a néző számára a téma elemzésének számos szempontját vetik fel.
A Biczó Gábor és Dallos Csaba munkájaként készülő „Kik vagyunk… és miért?” című dokumentumfilm sorozat a pályázat keretében elkészült három újabb epizódja is szorosan kapcsolódik a Lippai Balázs Roma Szakkollégium működéséhez és tevékenységterületéhez.

1. Kincskereső
A film Hajdúböszörmény város peremvidékén elterülő Déli-Lucernás városrész óvodáját és ennek környezetét, a többségében romák által lakott szegregátum kapcsolatviszonyait tárják a néző elé. A Debrecen – Miskolc főútvonal mellől több hullámban eltelepített szegény roma népesség a szegregátumban nem képez homogén kulturális közösséget. A romungró és az oláh családok egymástól elkülönülve a városrész két külön szegeletében élnek. Közöttük több utcában is elsősorban mezőgazdasági munkával foglalkozó magyar családok költöztek. A vegyes népességű városrész peremén a 70-es évek elején került megszervezésre a helyi óvoda, amely napjainkra kulcsfontosságú intézménnyé nőtte ki magát és a keretei között folyó példaértékű integrációs munka minden túlzás nélkül országos jelentőségű modellként tartható számon. A Kincskereső óvoda sikereinek hátterében kétségtelenül a négy évtizede az intézményben dolgozó óvodavezető tevékenysége húzódik meg. Erdős Imréné, „mindenki” Marika nénije rendíthetetlen szervezőmunkával és türelemmel elérte, hogy a Déli-Lucernásban élő roma családok gyermekeiket rendszeresen járatják óvodába.
A „Kincskereső” című dokumentumfilm betekintést nyújt az óvoda mindennapi életébe, felvillantja a városrész környezeti jellemzőit, illetve több összefüggésben tárgyalja a kisebbségi lokális etnikai közösség társadalmi integrációjának alapvető kérdéseit. Egyrészt világossá válik, hogy a helyi társadalmak felzárkózása és fejlesztése döntő mértékben függ a szituatív viszonyokban jártas „kulcsszemély”, jelen esetben a Kincskereső vezetőjének elkötelezettségétől és aktivitásától. A filmnarratíva tengelyében Erdős Imréné munkássága áll, akinek tevékenységén keresztül a néző megismerkedhet a helyi roma közösség tipikus személyiségeivel és az óvodával kapcsolatos attitűdökkel.
A szereplők között fontos helyet foglal el az óvodában foglalkoztatott roma származású takarítónő, aki személyes perspektívából világít rá arra a jól érzékelhető folyamatra, ami összefoglalva a hajdúböszörményi cigányság az utóbbi évtizedben megmutatkozó fejlődéseként írható le. Ennek ékes bizonyítéka maga a Kincskereső óvoda, ami modern és jól felszerelt intézmény, egyúttal a roma származású helyi gyerekek társadalmi integrációjának elsőrendű színtere. Természetesen a filmnek nem célja elleplezni a helyi közösség felzárkózását hátráltató nehézségeket sem. A filmben megszólaló idős roma asszony tipikus karaktere generációjának, az iskolázatlan, analfabéta felnőttek viszonylag nagyobb létszámú csoportjának. A Déli-Lucernás társadalmának ugyancsak tipikus figurái a kitörni vágyó fiatalok, akik a körülmények visszahúzó erejével küszködnek ugyan, de a tanulás jelentőségét belátva igyekeznek gyermekeiknek egy élhetőbb jövőt elgondolni.
A projekt kitüntetett célja volt tehetséges roma fiatalok felkutatása. Iza a helyi roma közösség egyik szegény családjából emelkedett ki. Ebben az óvodának és vezetőjének elévülhetetlen érdemei vannak. A szereplő terve, amint a filmben ez külön hangsúlyt is kap, hogy a DE GyFK-án folytassa tanulmányait. A kiemelkedő adottságokkal rendelkező lány narratívájából a néző számára a lehetetlen körülmények közül kiemelkedni vágyó tudatos személyiség és az intézményi-mentori feltételek szerencsés találkozásának pozitív következményei világosan kiolvashatók. Példája jól mutatja azt is, hogy egy értő szakember vezetésével működő segítő óvodai közeg miként tudja tevékenységkörnyezetében megtalálni, valamint motiválni az ifjú tehetségeket, esetenként példát mutatva, segítve őket abban, hogy hátrányos helyzetük ellenére részesüljenek tehetségtámogatásban.
A 26 perc játékidejű dokumentumfilm a hajdúböszörményi helyi roma közösség integrációjában szerepet vállaló intézmények – a Kincskereső óvoda és a Debreceni Egyetem kihelyezett kara – közötti együttműködés eredményeit nyilvánvaló „jó példaként” mutatja be.
2. Hárman nővérek
A dokumentumfilm tárgya a hodászi oláh cigány közösségből származó három főiskolás lány élete. A film elsősorban azzal foglalkozik, hogy milyen nehézségekkel kell megküzdeni a hagyományos oláh társadalomból származó fiataloknak ahhoz, hogy a társadalmi integrációra egyáltalán esélyt nyerjenek. A Lippai Balázs Roma Szakkollégium három nemzetiségi roma/cigány óvópedagógia szakos hallgatójának életútja példaképszerűen jeleníti meg a lokális közösség értékvilágából és hagyományos társadalmi viszonyaiból levezethető ellentmondásos helyzetet: lehetséges-e az oláh cigány identitás alapját képező értékek és kultúra, illetve a társadalmi felzárkózás iránti igényt lehetővé tevő feltételeknek történő egyidejű megfelelés.
A cerhári dialektust anyanyelvként beszélő főiskolásoknak a nyelvi hátrányból származó nehézségei a beilleszkedési folyamat fontos elemét képezik, és mindez kihat a Karon folyó tehetséggondozó munkára is. A filmben a nyelvi identitás és a társadalmi megfelelés közötti feszültség több szinten is bemutatásra kerül. A hagyományos oláh cigány értékvilág másik kibontásra kerülő fajsúlyos eleme a lányok korai házasodásának kérdése. A filmből kiderül, hogy a főhősök gyakorlatilag úttörő szerepet játszanak közösségükben, egyfajta mintaként tűnnek fel kortársaik és a náluk fiatalabbak számára, amennyiben nem a kifejezetten korai házasság gyakorlatát követve és az anyaszerepet vállalva folytatták szüleik gyakorlatát, hanem ezzel szakítva diplomás értelmiségiekké válnak. A filmben megszólalnak középkorú asszonyok is, akik mintegy ellenpontozzák a három főiskolás lány történetét.
A harmadik kibontásra kerülő szociokulturális összefüggés, amely mintegy a jelenben mutatkozó integrációs attitűd hátterét képezi, a közösség görögkatolikus vallási elköteleződésének jelentőségére vonatkozik. Az egykor Sólya Miklós tiszteletes munkásságával kezdetét vett aktív hitélet lehetőséget teremtett arra, hogy a helyi oláh közösség hagyományainak megtartása mellett nyisson a makrotársadalmi környezet változásai és kihívásai felé.
A 27 perc játékidejű „Hárman nővérek” szerkezeti felépítése a nézőt hozzásegíti annak megértéséhez, hogy a társadalmi integráció és a felzárkózás ügye, amennyiben támaszkodhat egy közösség hagyományos értékvilágára, akkor a lokális identitás erősítésével könnyebben sikerre vihető, mint egy akkulturációs értékvesztésen átesett közösség esetében. Másként fogalmazva, a hagyományos cigány kultúra az integrációt és a felzárkózást szorgalmazó szakpolitikai gyakorlat szempontjából egyfajta rejtett erőforrásként funkcionálhat. A filmben bemutatott szereplők sikertörténete olyan jó példa, ami világossá teszi, hogy a kulturális-plurális társadalmi-környezeti tényezők bonyolult feltételrendszert képezve alapozhatják meg a roma kisebbségi közösségek társadalmi integrációját. Ezen feltételek tudatos szervezése az össztársadalmi érdekként felfogható integrációs célok és a folyamatban érintett szereplők, valamint a döntéshozók szempontjából megkerülhetetlen feladat.

3. Mert segíteni jó…
A dokumentumfilm sorozat jelen projektben elkészült harmadik epizódja olyan „jó példákat” mutat be, amelyek némiképp eltérnek az első két rész tematikájától. Pontosabban megfogalmazva a „Mert segíteni jó…” funkciója, hogy didaktikus felépítésével elsősorban oktatási célokat szolgálva, két sikeres fiatal roma értelmiségi életpálya-választásán keresztül felvillantsa a társadalmi beilleszkedés és a társadalmi felelősségvállalás közötti kapcsolatot.
A film első fele bemutatja a Szendrőládon dolgozó fiatal védőnő, Alexandra életútját. A tudatosan körzeti védőnői pályára készülő felvidéki származású hölgy kiemelkedő jó példája az olyan társadalmi szempontból fontos hivatásválasztásnak, amely a perifériális közösségek felzárkózásának egyik első lépcsőfokát érinti. Jelesül a védőnői munka a családok szintjén történő komplex egészségügyi szolgáltatás, amely egyúttal szociális-pedagógiai funkciókat is magában foglal. A film a néző számára kézzelfoghatóvá teszi a védőnői munkát, bemutatja a napi teendők és feladatok rendszerét. A narratíva didaktikus felépítése lehetővé teszi, hogy a filmet pályaválasztás előtt álló középiskolások is megtekintsék, majd tanári segítséggel értelmezzék. Lévén a védőnői pályán mutatkozó országos munkaerőhiányt, a film főhősének pozitív példája alkalmas eszköz az érdeklődés növelésére, a pálya népszerűsítésére.
A film második felében a néző megismerkedhet a családgondozó és családsegítői munka részleteivel és az ehhez kapcsolódó felelősségvállalás társadalmi jelentőségének ügyével. Viola példája jól tükrözi, hogy a lokális közössége iránt elkötelezett roma értelmiségi szerepvállalása kulcsjelentőségű tényezője a közösségek felzárkózásának. A főhős, aki korábban a Lippai Balázs Roma Szakkollégium tagja volt, ma már munkája mellett mentoraként is tevékenykedik, és remek példát mutat arra, hogy miként találhat valaki értelmiségiként saját közösségében olyan személyre szabott tevékenységet, amely egyúttal a közösség felemelkedését is szolgálja. A Lippai Balázs Roma Szakkollégium deklarált célja, hogy a hallgatók társadalmi szerepvállalása és elkötelezettsége közösségeik iránt kulcsfontosságú érdek.
Viola munkájának bemutatása ugyanakkor alkalmat kínál arra is, hogy a néző a családsegítő munka lényegét a maga reális feltételei mentén, annak nehézségeivel egyetemben ismerje meg. A segítőmunka erkölcsi értelemben önbecsülést ad, társadalmilag kiemelten fontos, de cseppet sem könnyű. A főhős látószögéből a néző a szegénység vagy a fiatalkori drogfogyasztás egymástól elválaszthatatlan nehézségeivel szembesülve ugyanakkor a családsegítői munka tágabb társadalmi jelentőségét is megértheti.
A „Kik vagyunk… és miért?”sorozat a projektben elkészült részei mind a Lippai Balázs Roma Szakkollégium és hallgatóságának a társadalmi integráció és a felzárkózás érdekében végzett szertágazó munkáját ábrázolják. A bemutatott élettörténetek jól tükrözik a Szakkollégium filozófiáját: a tehetséges roma és hátrányos helyzetű fiatalok támogatása és tehetséggondozása, valamint pályára segítése mellett kitüntetett cél a folytonosság feltételeinek megteremtése. Végzett hallgatóink szerepvállalása – akár tanult szakterületükön, akár a Szakkollégium életében – olyan innováció, amely a roma fiatalok tehetségkutatásának és tehetséggondozásának fenntartható modelljét jelenti.
A „jó példák” dokumentumfilmeken történő bemutatása alkalmas eszköz arra, hogy a magyarországi roma közösség beilleszkedésének ügyét össztársadalmi érdekként mutassuk fel és ezt a többség irányába hatékonyan kommunikáljuk.
Hajdúböszörmény, 2016. 06. 28.
A filmek kereskedelmi forgalomba nem kerülnek, bővebb információ az alábbi elérhetőségen kérhető:

Dr. habil Biczó Gábor
Tel.: 00 36 30 606 5046
e-mail:  biczo.gabor@ped.unideb.hu
16
07
29

Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz